Pénteken reggel indultunk Kunmadarasra. A reptérre érve egyértelmű jelzések irányítottak el minket egy betonozott, felcsíkozott, számokkal jelölt területre, ami később a boxok helyéül szolgált! A pit estére szinte teljesen benépesült! A délután teszteléssel, marhulással, evéssel, ivással és még több motorozással telt!
Szombat reggel megérkeztek a hiányzó csapatok. Dél körül már harapni lehetett a feszültséget. Eligazítás, majd déltől hivatalos teszt és pályabejárás! A pálya vonalvezetése nem nagyon okozott kihívást. A felülete, a leszakadó eső majd a koromsötét éjszaka azonban többször megkeverte a kártyákat.
A célegyenes végén derékszögű jobbossal kezdtünk, majd 2-300 méter egyenes után egy hasonló balos következett. Ismét egy kis egyenes majd egy jobbos visszafordító, ami elvezetett az u.n. sinus szakaszig. Nem nehéz kitalálni. Itt a pálya vonalvezetése egy sinus görbét formázott. 3 komplett hullám, azaz 3 tempós balos majd jobbos után egy sikán lassított a tempón,amiből a buszmegállóba érkeztünk. A megállóból kivezető tempós enyhe balos a célegyenesre rávezető jobbos derékszögű ráfordítóba torkollott. És ez ment 24 órán át.
A versen szombat délután 15:00 kor indult, klasszikus LeMans-i rajttal. Motorok a pálya egyik oldalán, versenyzők a másikon. Majd a rajt jelre rohanás és indulás a toló ember segítségével!
Szürke ég alatt és gyülekező felhők fenyegetése közepette rajtoltunk. Nem is kellett sokat várni az égi áldásra. Kb 40-45 perccel a rajt után leszakadt az ég! Először finoman, aztán rákezdett. A pálya állapota miatt a versenyt szüneteltették, a motorokat visszarendelték a boxba. Mindenki feszülten várta a csapattársát. Már mindenki bejött, de a mi motorunk még sehol. Viszont ekkor elindult a mentő! Ekkor már nagyon izgultunk és sajnos a félelmünk nem volt alaptalan! Csapattársunk a mentőben a motorunk isten tudja, hogy érkezett vissza a boxba! A célegyenes ráfordító külső íve a munkagépek által felhordott agyagtól, az eső hatására jégpályává változott. Ezt nézte be a csapattársunk, majd a nap folyamán még egész sokan!
Törött lábtartó, törött fékkar, elgörbült kormány és két lefittyedt index volt a mérleg az egyik oldalon, egy törött bukó, egy szétmállott nadrág és néhány sajgó csont a másikon! Megúszta!
A versenyt 90 percre állították le, így ennyi időnk volt a vas ráncba szedésére. Valahonnan került új fékkar és egy másfél méteres vascső a kormány visszaegyengetésére. A szomszéd csapat arany kezű lakatosa pedig megheftelte a lábtartót is, amire viszont ráment a hátsó fék bovden forrasztása! És még csak fél 5 volt!!!
A kényszer pihenő után én következtem! Remegő térddel ültem fel a 10 lóerős masinára és irány a pálya! Szerencsére rendezők időközben letakarították a pályát, de a nedves aszfalt messze volt az ideálistól! Senki nem forszírozta a dolgot, de a rutin és a versenyzői gyakorlat hamar megmutatkozott. Sorba húztak el mellettem a komolyabb gépek tökösebb pilótái! Sebaj! 24 óra a verseny és még csak most kezdtük!
Kb fél órája kőröztem, amikor hiába próbáltam kigyorsítani a buszmegállóból, nem történt semmi. Szerencsére egyenes szakaszon ért a baj, mert a gázmarkolattal a kezemben, a lábam közt fityegő gázbovdennel, bal kézzel vezetve húzódtam félre! Mint kiderült, az első esés során az is sérült. Idáig bírta!
Tolás a boxig! Szigszallag, kábelkötegelő, bovden visszafűzve és uzsgyi!
A maradék 20 perc eseménytelenül telt!
Boxkiállás, tankolás, pilótacsere!
Folyt köv...
